Virágültetés közösen

A virágültetés során a gyerek a saját érzékszervein keresztül tapasztalja meg a világ változásait – ez különösen hasznos azoknak, akiknek nehézséget okoz a figyelem, emlékezés vagy a fogalmak megértése. A föld, a napsütés, a víz, a növények – ezek mind szenzoros ingerek, amelyek segítenek megnyugodni, oldani a feszültséget és szabályozni az érzelmeket. Ez különösen fontos szenzorosan érzékeny vagy szorongó gyerekeknél. Emellett a közös tevékenység közben a gyerekek könnyebben megnyílnak, szívesebben beszélgetnek. A virágültetés jó alkalom arra, hogy a természetről, az évszakokról, érzésekről vagy emlékekről beszélgessetek.

Mielőtt virágot ültettek:
Főleg azokkal a gyerekekkel, akiknek az új tevékenységek kényelmetlenek, akik rugalmatlanok, nehezen kezdenek valami újba, érdemes valami számukra nagyon jó tevékenységgel összekötni és ezzel kipróbálni az ásást. Például eldughattok csokitojásokat a földbe vagy akár rizsbe/homokba/tésztába/búzába, ahonnan a gyerek egy kis játékásóval kiáshatja. Akár minden nap “eldughattok” így egy-egy meglepetést, és közben elmondhatjátok a
gyereknek, hogy mikor szoktunk még ásni. 

Ezután már lehet közösen virágot ültetni. Virágültetés közben nagyon sok dologról lehet beszélgetni a gyerekkel, ami picit túlmutat a “Mi volt az ebéd?” és a “Voltatok az udvaron?” témákon.

• Tevékenység közben könnyebben nyílik meg a gyerek, mert nem stresszel annyira, hogy meg kell szólalnia.
• Tevékenység közben tapasztalja is, amiről szó van.
• Az olyan szenzoros tevékenységek, mint a virágültetés (ami több érzékszervre is hat) remekül oldja a feszültséget, a szorongást, megnyugtatja (“leföldeli”) a gyerekeket.

Mi történik tavasszal? A hideg elkezd melegbe fordulni, erősebb lesz a napsütés, egyre többet látjuk a kék eget. Ezt a természet is érzi, és elkezd ébredezni. Ezt honnan látjuk? “Nézz körbe!”

Beszélgessetek erről, és bátran igazítsátok a gyerek életkorához és képességeihez.
Erre mondunk majd példákat.

Ha van lehetőségetek, nézzétek meg, hogy zöldülnek, rügyeznek a fák. Már kinyílt néhány virág.
Mindent próbáljatok meg több érzékszervvel átélni. Ha süt a nap, csukott szemmel nézzetek arrafelé: “Mit érzel az arcodon? Meleget vagy hideget?” Ha már képes a múltat összehasonlítani a jelennel/emlékezni a múltra: “Most van rajtunk több ruha, vagy télen volt?”

Megkérdezhetitek, hogy melyiket szereti jobban: a hideget vagy a meleget? Melyik a kedvenc évszaka? Ha már képes megfogalmazni, megkérdezhetitek, hogy miért.

Ha elég idős hozzá, előre megbeszélhetitek a virágültetés lépéseit. Akár le is rajzolhatjátok. A lépések (ásás, ültetés, öntözés) megbeszélése, lerajzolása segít a gyereknek megérteni az összefüggéseket és fejleszti a tervezést.

Először kézzel / pici ásóval (ami kényelmesebb számára) ássatok ki egy kis földet az ágyásban, vagy tegyetek földet a cserépbe – attól függ, hogy hol ültettek virágot. Közben azt is megkérdezhetitek a gyerektől, hogy milyen érzés megfogni a földet.

Tipp: Ha nem tud magától jelzőket mondani, ajánljatok kettőt, amiből választhat.
Utána a gyerek szórja bele a magokat a lyukba, vagy emelje át a palántát, majd temessétek be a lukat. Végül, ha szükséges, öntözzétek meg.